A felső végtagi diszfunkcióval rendelkező betegek kihívásai
A kéz alapvető szerv a napi tevékenységekhez, és kulcsfontosságú eszközként szolgál az emberek számára a külső világ felfedezéséhez és a környezettel való kölcsönhatáshoz. Más testrészekhez képest a kéz és a felső végtag nagyobb bonyolultsággal és fontossággal rendelkezik a motoros funkciókban. Ezért a felső végtagi motoros funkció rehabilitációja a stroke utáni rehabilitáció alapvető hangsúlya, ám ez szintén komoly kihívást jelent. A felső végtagok diszfunkciójában szenvedő betegek, mint például a stroke, a gerincvelő -sérülés vagy a kézi trauma, gyakran lassú visszanyerési folyamatot tapasztalnak a kéz és a felső végtag mozgásának összetettsége miatt. Ez a meghosszabbított rehabilitációs utazás jelentős pszichológiai kihívást jelent, amely potenciálisan befolyásolja a betegek önmegvalósítását, és szorongáshoz, depresszióhoz és más érzelmi kérdésekhez vezethet. Ezek a negatív érzelmek viszont tovább csökkenthetik a rehabilitációs motivációt és befolyásolhatják az általános életminőséget.

A funkcionális elektromos stimuláció (FES) egy rehabilitációs technika, amely alacsony frekvenciájú impulzusos elektromos áramokat alkalmaz az izmok egy vagy több csoportjának stimulálására az előre beállított programok révén, izom-összehúzódásokat kiváltva vagy a normál önkéntes mozgások szimulálására. A FES célja az izmok és izomcsoportok funkcióinak javítása vagy helyreállítása, amelyeket az idegrendszeri károsodások sújtottak, ezáltal kompenzálva vagy kijavítva a motoros funkciók elvesztését a végtagokban és a szervekben. Az utóbbi években a FE -k alkalmazása jelentősen bővült, különösen a stroke vagy a gerincvelő sérülése által okozott végtagi diszfunkcióban szenvedő betegek esetében. Az ismételt elektromos stimuláció révén a FE -k nemcsak a motoros idegsejteket aktiválhatják, hanem elősegítik a központi idegrendszer neuroplaszticitását, segítve a betegeket fokozatosan visszanyerni az önkéntes motoros képességeket.

3.
(1) váll subluxáció
A központi idegrendszeri sérülésekkel vagy magas szintű gerincvelő-sérülésekkel rendelkező betegek gyakran a váll szubluxációját tapasztalják. A supraspinatus és a deltoid izom hátsó részének megerősítése elősegítheti a subluxáció megelőzését és javítását.
Stimulációs elektród: a deltoid izom hátsó részére helyezve;
Kiegészítő elektróda: a supraspinatus izomra helyezve.

(2) Tricepsz izomgyengesége
A központi idegrendszeri rendellenességekkel rendelkező betegek esetében az NME -k használata a tricepsz brachii megerősítésére javíthatja a könyök meghosszabbításának ellenőrzését és enyhítheti a bicepsz brachii spaszticitását.
Stimulációs elektród: a deltoid izom hátsó része alá helyezve;
Kiegészítő elektróda: Az olecranon fölé helyezve (vigyázzon, hogy kerülje a brachioradialis stimulálását a nem kívánt könyök hajlítás megakadályozása érdekében).

(3) Csukló- és ujjhosszabbító izomgyengeség
Az alkar izmainak kis méretének köszönhetően a csukló és az ujjhosszabbító izmok stimulálására általában kisebb elektródapadok ajánlottak.
A csuklóhosszabbítókhoz:
Stimulációs elektród: a gömb oldalsó epicondyle alá helyezve;
Kiegészítő elektróda: A csuklócsukló közelében proximálisan helyezkedik el.
Az ujjhosszabbítókhoz:
Stimulációs elektród: az alkar közepére disztálisabban helyezve;
Kiegészítő elektróda: A csuklócsukló közelében proximálisan helyezkedik el.
